A régi zsinagóga inkább turista látványosság és rendezvényekre kiadott terem, mint élő szertartások és imák helye. Szép, mutatós, csillog-villog.

Az „igazi” hely az udvarból nyíló kis ima-ház. Itt el lehet mélyülni, minden ünnepet tartanak, kis és lelkes közösség. Minden héber nyelven zajlik, a már koros férfiak láthatóan sok időt töltöttek már itt együtt.

Innen meghívást kaptam egy másik péntek esti imára, Feigin Shmuel rabbi házába. Ide már a Shabat érkezése után értem, itt már nem fotóztam.

Valódi kis Izrael. Sok (50, 60?) fiatal gyűlt itt össze imára és kiddusra, vacsorára. Mindenki héberül beszélt.

A rabbi mindenkinek a szemébe nézett egyenként, mindenkit a nevén szólítva kívánt „Shabat Shalom”-t. Nekem is kijárt egy héberes kiejtésű „Tamásh”.

Mindenkinek köszönöm.