A régi zsinagóga inkább turista látványosság és részvényekre kiadott terem, mint élő szertartások és imák helye. Szép, mutatós, csillog-villog.
Az „igazi” hely az udvarból nyíló kis ima-ház. Itt el lehet mélyülni, minden ünnepet tartanak, kis és lelkes közösség. Minden héber nyelven zajlik, a már koros férfiak láthatóan sok időt töltöttem már itt együtt.
Innen meghívást kaptam egy másik péntek esti imára, Feigin Shmuel rabbi házába. Ide már a Shabat érkezése után értem, itt már nem fotóztam.
Valódi kis Izrael. Sok (50, 60?) fiatal gyűlt itt össze imára és kiddusra, vacsorára. Mindenki héberül beszélt.
A rabbi mindenkinek a szemébe nézett egyébként, és mindenkit a nevén szólítva kívánt „Shabat Shalom”-t. Nekem is kijárt egy héberes kiejtésű „Tamásh”.
Mindenkinek köszönöm.