Jakab!

A 27. születésnapodra, április 11. terveztük ezt a fotózást és beszélgetést. Aztán 16. lett belőle. Véletlen? Lehet. Azért érdekes, hogy 11+16=27.

Videók >>>

Másoknak (Neked) >>>

Tóth Árpád a Várban, a virágba borult fák sétánya.

“Az új tavasz játékos újja
Rügyet sodort az ághegyen
S most, lágyan, enyhe szája fújja
Hogy szétnyíljék és lomb legyen.”
(Tóth Árpád)

Jakab ASICU

Milyennek látlak, amikor megérkezel?
Extravagáns, olasz, múltbéli festőművésznek. Kíváncsi fotóművésznek.
Határozott, titokzatos,felnőtt férfinak.
Kicsit Jézus-szerűnek is. (Később mondtad is, hogy Jézus is zsidó volt.)

Jakab ASICU, Vár, 2019. április

Elindulunk. Néhány klisé mondat, néhány klisé fénykép. Nem, nem jó szó ez a klisé. Inkább bemelegítő, ellazító, kezdő.
Te is fényképezel. El-eltűnsz néha előlem a géped mögött.
Talán én is ezt csinálom, amikor bebújok a gépem mögé?

Jakab ASICU, Vár, 2019. április

A török emlékműnél már kicsit mélyebben járunk. Ez a mélyebben szó sem az igazi. Inkább mondjuk azt, hogy közelebb vagyunk egymáshoz, talán már sikerült ráhangolódnom arra, aki vagy. Talán te is oldottabb vagy, mint az elején. Közösen létrehozott térben, burokban mozgunk.
Kicsit megszűnik a külső világ és ugyanakkor kicsit élesebbé is válik, ami túl van a burkon.

Egy távoli templom köti le a figyelmünket és ez meghívás arra is, hogy kipróbáljam a fényképezőgépem teleobjektívét. Egy szimmetrikus fotó a térben, a tetején lévő kereszt és a kapu nyitott szája, ami elnyeli a beáramló gyerekeket.
Egy kis technikai ismerkedés.

Aztán jön szembe a múlt. Kutyák és a te kutyáid. Emberek, akiket talán látok, de nem érzékelek. Jön a te multad: helyeid, sétáid, emlékeid, anyád, apád, testvéreid.

Milyen volt neked, gyerekként erre sétálni, milyen volt akkor ez a szobor, amire nehéz lehetett felkapaszkodni, ez a végtelennek tűnő lépcső, ez az ismerős ablak, ez a ház? Magas falak.

“Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. ”
Radnóti Miklós

A régi házatok kapuja. Vajon emlékszel még a kódra? És még működik?

Jakab ASICU, Vár, 2019. április

Bent vagyunk. Belül. Legbelül.

A mama. A papa. Janka. Dániel, Dorka.

Ezt a falat mi koszoltuk össze, cipővel, biciklivel. Ez az első sticker, amit készítettem. Ezeket itt én ragasztottam ki. Nahát, még itt van Dániel csúzlijának alja!

És megyünk tovább. Még emlékek.

Gyereknek látlak, önfeledt, rácsodálkozó szemű, vidám és izgatott gyereknek.

És beszélgetés egy fiatal lánnyal, aki a kutyáját sétáltatja, miközben az új péknél vett reggelit esszük a padon. Behívtuk, beengedtük, bejött a buborékunkba.

És egy kő! A kő, amire most is rá kell lépni egy lábbal. Emlékszel milyen volt gyerekként rálépni? És most?

“s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.”
Radnóti Miklós

Lassan visszatérünk a jelenbe. Villamos. Még pár búcsú felvétel a csuklós résznél.

Jakab ASICU, Vár, 2019. április

Aztán elköszönünk.

Telnek a napok. Foglalkozom a fényképekkel, a videóval. Bennem él az együtt töltött idő és annak emléke.
Megnézzük együtt a képeket. Beszélgetünk. Él tovább a közös élmény.

Küldtél egy dalt, hogy ezt szeretnéd a videó alá. Kicsit nehezemre esett haladni vele, mert valami másra vágytam.
Aztán rájöttem, hogy egy másik dalt szeretnék. Így elkészült az új verzió is. Egy kicsit hosszabb változat, Joan Baez énekével.

Neked az első változat tetszett, nekem a második.

Itt van most mind a kettő, tessék.

Első változat, a Te zenéddel (Alela Diane: Tired Feet):

 

Második verzió, általam választott zenével (Joan Baez: Jericho Road):

 

 

Ajándékot akartam adni ezzel a fotó sorozattal. És tessék, én is ajándékot kaptam, az együtt töltött idővel, az együtt töltött utazással.

ASICU, As I See You.
Ahogy én látlak téged.

És most, ahogy írtam, ez kicsit olyan, mint ahogy én látom saját magamat is. Egymással szembe állított tükrök…

Köszönöm.

És megint rájövök, hogy szeretem csinálni ezt a műfajt, az ASICU-t.
Igen, szeretném ezt neked adni és szeretném megmutatni másnak is. És szeretném, ha jönnének mások is, akikkel ujra közösen létrehozhatunk egy kétszemélyes burkot másfél órára.

Eddig neked, veled írtam, Jakab.

Most már azoknak írok inkább, akik látják és akik talán kedvet kapnak ahhoz, hogy eltöltsünk együtt egy beszélgetős, fényképezős másfél órát a fényben, a jelenben.

Hé, Te! Igen, Te! Neked, hozzád szólok! Beszélgessünk, fotózzuk!
Gyere velem Te is a fénybe!

 

My tired feet
My tired, tried feet
My tired feet
Oh my tired feet
My tired feet brought me to that red boat
So still and foreign waters

And although I’ve never been here
Oh although I’ve never been here
I know that here I’ve swam before
Here I’ve swam before

 

And soon I came
Oh so soon I came
Soon I came
Oh so soon I came
Soon I came to the silent place of choir voices

In excelsis Deo
Deo

Where Jesus, he keeps the streets out
Jesus he keeps the heat out
Jesus he keeps the noise out
And here oh here I’ve sung before
Here I’ve sung before
I know that here I’ve sung before

Here I’ve sat, I’ve run, I’ve walked, I’ve cried
I’ve died
I’ve slept in ’til noon and I’ve laughed and I’ve sighed
I know that here I’ve sung before
Oh here I’ve sung before
I know that here I’ve sung before
Here I’ve sung before

I was walkin’
Walkin’ down the Jericho road
And every mile that I traveled showed
And I’m walkin’ down the Jericho road
I just kept on walkin’
Walkin’ down the Jericho road
And the sun set red over fields of gold
And I’m walkin’ down the Jericho road
Well Joshua fit the battle, that’s how the story goes
And the walls come a-tumb-a-lin’ down I know
But I’m still walkin’
Walkin’ down the Jericho road
I met my mother walkin’ down the Jericho road
Tears in her eyes and her head hung low
And she was walkin’ down the Jericho road
I met my father walkin’ down the Jericho road
His back bent over from a heavy load
And he was walkin’ down the Jericho road
I said “papa, don’t you know me? Won’t you lay your burden down?”
He just shook his head and told me “son, you better turn around”
And he kept on walkin’
Walkin’ down the Jericho road
I met my brother walkin’ down the Jericho road
And his hands were bloody but his face was clean
And he was walkin’ down the Jericho road
I met my sister walkin’ down the Jericho road
With a babe in her arms that I’d never seen
And she was walkin’ down the Jericho road
She said “It’s just a little orphan child I found along the way
I’ll raise him as my own and he’ll forgive us all someday”
And she kept on walkin’
Walkin’ down the Jericho road
I met my mother
I met my father
I met my brother
I met my sister